Van az a pillanat, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy nevetnie kellene vagy inkább felmondani. Amikor a Zoom vezére, Eric Yuan azt mondja, az AI-nek köszönhetően öt éven belül háromnapos munkahét vár ránk, az ember egy pillanatra elhiszi, hogy a jövő végre megérkezett. Aztán belegondol, hogy a mesterséges intelligencia már most is válaszol az e-maileinkre, szerkeszti a meetingjegyzeteket, és lassan jobban ismeri a kollégáink hangulatát, mint mi magunk. És ott kezd gyanússá válni a dolog.
A mesterséges intelligencia tehát nemcsak segít, hanem helyettesít. A Zoom új fejlesztése például már képes arra, hogy digitális alteregónk – a „digital twin” – részt vegyen egy megbeszélésen helyettünk. Magyarul: az AI beül a meetingre, mi pedig elmehetünk sörözni. Csak aztán nehogy úgy járjunk, hogy a digitális énünk előléptetést kap, miközben mi épp a harmadik IPA-t kortyolgatjuk a teraszon.
Yuan szerint az AI forradalmasítani fogja a munkavégzést, sőt, egyenesen le fogja rövidíteni a munkahetet. Három-négy nap, ennyi lesz. A gond csak az, hogy a történelem során minden technológiai újítás pont az ellenkezőjét hozta: több munka, gyorsabb tempó, rövidebb ebédszünet. Csak most már mindezt egy virtuális asszisztens is figyeli, aki „segít” abban, hogy produktívabb legyél.
A nagy kérdés az, hogy mit kezdünk a felszabaduló idővel – ha tényleg felszabadul. Mert lehet, hogy az AI leveszi rólunk a terhet, de ha közben nem tanulunk lelassulni, reflektálni, kapcsolódni, akkor ugyanúgy robotolunk tovább – csak csendesebben és elegánsabb programozással.
És persze ott a filozófiai réteg is: ha a digitális hasonmásunk már beszél, tárgyal és e-mailezik helyettünk, akkor mi marad nekünk? Az offline lét luxusa? Egy jó kávé reggel, amíg a mesterséges énünk bent ül az online értekezleten?
Talán a jövő tényleg háromnapos munkahét lesz. Vagy csak háromnapos illúzió. Addig is, ha valaki megkérdezi, mit csinálunk a maradék két napban, mondjuk nyugodtan azt: „Épp újratervezem az életemet – a rendszer engedélyével.”
