Az ősz valójában nem a nagy újrakezdésekről szól, hanem az apró, következetes gesztusokról. Például amikor nem dobod ki a tök belsejéből a magot, mert tudod, hogy abból lesz a hét közepére az a ropogós, fűszeres nass, ami kicsit visszahoz a tiszta ízekhez. Ezzel a döntéssel kezdesz: nem pazarolok, inkább rendet teszek. Kimossuk a magokat, megszárítjuk, és máris ott a lehetőség, hogy a káoszból lett valami, amihez jó visszaülni egy hosszú nap végén. Igen, a tökmag valahol a férfi minimalizmus leképezése, mert pár alapanyaggal dolgozik, mégis karaktert hoz. És ne bonyolítsuk túl, az alap trükk pofonegyszerű: 175 °C körüli sütő, nagyjából 25 perc, közben egyszer átforgatod, és kész a megbízható, ropogós eredmény.
Az ízesítés? Olyan, mint a stílusod. Nem kell sok, de legyen következetes. Egy kevés extra szűz olívaolaj, egy csöpp juharszirup, ami nem tolakszik, csak kerekké teszi az ízeket; aztán jöhet a fahéj és a gyömbér, amik pont annyira ősziek, amennyire a reggeli kabátodnak kell lennie. Egy csipet cayenne, hogy eszedbe jusson: élsz. Só, frissen őrölt bors, egy gyors keverés a tálban, majd mehet a sütőpapírra. Nincs túljátszva, csak el van döntve. Mert a férfias konyha nem a „mindent is” fűszerpolcról szól, hanem arról, hogy tudod, mit miért teszel bele. Ha pedig játszanál, itt a tér: lehet édesebb, lehet füstösebb, lehet citrusos, ha úgy hozza a kedved – a keret stabil, a variáció a te felelősséged.
És közben történik valami, amiért az ember konyhába megy. Amikor félidőben megkevered a magokat, megcsap az illat, és hirtelen rájössz, hogy a napod nem is volt annyira rossz, csak túl sok értesítést engedtél be. A sütő ajtajának puffanása, a tepsit érő kanál csörrenése, a kézmozdulat, ahogy szétteríted a magokat – mind rituálé. Nem nagy ügy, mégis helyretesz. Kiveszed, hagyod hűlni, és máris van valami, ami öt napig simán eláll a pulton egy üvegben, ha egyáltalán megéri. Munkába indulás előtt egy marék, meccsnézéshez két marék, hosszú tárgyalások után három. Minden falatnál kapsz egy kis visszaigazolást: a jó döntések gyakran unalmasan egyszerűek.
Lehet ebből filozófiát gyártani, de felesleges. A tökmag nem akar több lenni, mint ami. Egészséges őszi ropogtatnivaló, amit nem dobtál ki, hanem adtál neki 25 perc figyelmet. Ez az a fajta szabadság, amit nem posztolni kell, hanem megélni. Ha pedig recept helyett iránytű kell, itt a rövid jegyzet: mosd át és szárítsd meg, keverd össze olívaolajjal és egy kevés juharsziruppal, fűszerezd meleg őszi fűszerekkel és egy csipet csípőssel, 175 °C körül süsd 25 percig, félidőben keverd át, majd hagyd pihenni, mielőtt rávetnéd magad. A többi már ízlés. És ízlésből, ha lehet, legyen benned több.
