- Vannak technológiai döntések, amelyek elsőre apróságnak tűnnek, mégis sokat elárulnak arról, merre tart egy szervezet. Az, hogy az űrhajósok eddig nem vihették magukkal a saját telefonjukat az űrbe, ma már szinte anakronisztikusnak hat. A NASA most hivatalosan is átlépett ezen a küszöbön. A jövőbeni, állami finanszírozású küldetéseken az asztronauták saját iPhone-nal vagy androidos készülékkel is felszállhatnak.
A döntés először a Crew-12 misszióra vonatkozik, amely 2026 februárjában indul a International Space Station felé, valamint a már sokat csúszott Artemis II repülésre, amelyet jelen állás szerint márciusra várnak. A hangsúly itt nem a technológiai bravúron van, hiszen telefon járt már az űrben korábban is, főleg magánmissziókon. Ami igazán új, hogy a NASA most saját zászlóshajó programjaiban mondta ki hivatalosan: igen, ez belefér.
Felmerül a kérdés, hogy miért volt eddig tiltólistás a telefon. Az ügynökség hagyományosan kifejezetten konzervatív hardveres oldalon. DSLR fényképezők, dedikált űreszközök, évekig bevizsgált kamerák jelentették a biztos megoldást. Ezek továbbra is maradnak, de egy mai okostelefon egészen más típusú rugalmasságot kínál. Egy eszközben ott az ultraszéles látószög, a stabilizált videó, a gyors vágás és az azonnali megosztás lehetősége.
A NASA vezetése nem kulturális gesztusként tálalta a váltást, hanem operatív szemléletváltásként. A cél az, hogy az űrhajósok könnyebben dokumentálhassák az élményeiket, akár a családjuknak, akár a nyilvánosság felé. Közben pedig az ügynökség saját belső folyamatait is gyorsítja. A modern fogyasztói hardverek felgyorsított minősítése ugyanis precedenst teremthet későbbi kutatási és tudományos eszközök számára is.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Valószínűleg több spontán fotót és videót kapunk majd pályáról és mélyűrből. Nem beállított sajtóképeket, hanem pillanatokat. Olyan felvételeket, amik nem egy műveleti listához igazodnak, hanem ahhoz, hogy az asztronauta épp mit lát és mit él meg. Kinek jó ez? A közönségnek biztosan, mert közelebb kerül az űrutazás emberi oldalához. Az űrhajósoknak is, mert kevesebb súrlódással tudják megörökíteni a mindennapjaikat. Kinek nem kritikus? Annak, aki kizárólag a tudományos adatokat figyeli, mert azok továbbra is dedikált rendszereken érkeznek.
Jogosan merül fel az is, hogy lesznek-e korlátok. A NASA nem részletezte, milyen mennyiségű vagy jellegű személyes tartalom készülhet majd, de az alapelv nem változik. A biztonság az első. A telefon nem válik játékszerré, és nem zavarhatja a küldetés feladatait. A lazább dokumentálás nem jelent fegyelmezetlenséget.
Érdekes belegondolni, mit jelent ez hosszabb távon. Ha a gyorsított eszközjóváhagyás beválik, lehet-e ebből általános gyakorlat? Vajon a jövőben más, alacsony kockázatú fogyasztói technológia is bekerülhet az űreszközök közé? Ezek most még nyitott kérdések, de a döntés iránya egyértelmű.
Az egész történetnek van egy finom, emberi felhangja is. Az űrrepülés a végletekig szabályozott világ, ahol minden perc és minden mozdulat előre tervezett. Egy telefon jelenléte apró szabadságot jelent ebben a rendszerben. Egy eszközt, amit ismersz, amit napi szinten használsz, és ami emlékeztet rá, hogy odafent is ember vagy, nem csak egy precízen működő láncszem. Ha emiatt az elkövetkező küldetések lesznek a NASA történetének legjobban dokumentált repülései, az valószínűleg nem véletlen.
